Szombaton kora este a ceglédieket fogadta a csapatunk. Vendégeink tavaly még az első osztályban szerepeltek. Az idei bajnokságot felemásan kezdték. Eddig három győzelmük és négy vereségük volt. Vezetőedzőjük, Nagy Károly előzetesen azt nyilatkozta, hogy győzni jönnek – tervüket teljesítették.

ÓAM – Ózdi KC - Ceglédi KK 24 - 35 (12 – 18)
Ózd, Marosi István Városi Sportcsarnok, 200 néző.
Vezette: Garai Balázs Róbert és Varasdi Levente Zoltán.

ÓAM – Ózdi KC: Konyicsák Tamás - Rozner Kevin 2, Kovácsevics István 3, Zelei Botond 1, Csépányi Gergő 5, Tóth Márk Patrik 4, Tóth István Sámuel. Csere: Nagy Péter - Kovács Adrián 1, Kecskés Levente 1, Skoda Levente 1, Péter Dominik 3, Kiss Bence, Bárdos Máté 3. Vezetőedző: Kocsis Csaba.
Ceglédi KK: Aleksza Tamás - Pásztor Ákos 1, Kállai Martin 3, Spekhardt Gergő 3, Bartha Bence 3, Juhász Károly 4, Ág Bálint 5. Csere: Berki Pál László - Határ Péter 5, Kanyó Botond Zoltán 3, Markovics Patrik 5, Farkas Bence 1, Nagy Adrián 1, Panghy Barnabás 1. Vezetőedző: Nagy Károly.

Kiállítások: 2 és 4 perc
Hétméteresek: 3/1, illetve 2/0.

A mérkőzés kezdete előtt Parázsó Gábor, az Ózdi Plazmatikum centrumvezetője 100 ezer forintos adományt nyújtott át a klubnak, melyet Csépányi Gergő csapatkapitány vett át.

A mieink kezdték a meccset, a megszokott kék szerelésükben – egyből góllal. Ám erre rögtön érkezett a válasz. Támadás és védekezés között nem cseréltünk, így a kezdőcsapat játszotta végig az első félidő felét. Minden találatra volt az ellenfélnek válasza (11. perc: 6 – 6). Aztán megakadt a támadójátékunk (16. perc: 6 – 9). Kocsis Csaba időt kért, de ez sem segített (16. perc: 6 – 11). A kapuban Konyicsák jól védett, elől Csépányi zsinórban 3 gólt lőtt, de a hátrány nem csökkent (28. perc: 11 – 15). Még a félidő hajrája is a látogatóké volt (12 – 18).

Fordulás után megint hazai góllal folytatódott a játék, de erre azonnal jött a válasz, sőt, válaszok (37. perc: 14 – 22). Több ziccerből is „sikerült” eltalálni a kapusukat, heteseket hibáztunk. A támadójáték is erőtlen volt, átlövésből gólunk nem is volt. Csépányi folyamatosan a pályán küzdött 41 percig, ekkor jött helyette Kiss Bence. A különbség pedig folyamatosan nőtt. Az 50. percben hízott tízgólosra (18 – 24). A hajrában a vendégeknél szerepet kaptak a fiatal játékosaik is, de a differencia nem csökkent (24 – 35).

Kocsis Csaba: - A második félidőre úgy mentünk ki, hogy próbáljunk nagyobb energiákat mozgósítani, hátha vissza lehet jönni hatgólos hátrányból. A fiúk úgy is álltak hozzá. Meg is volt benne a lehetőség. Hat és fél perc után kértem időt, addig volt öt kihagyott helyzetünk – kapussal szemben. Hozzátéve, hogy a mi kapusunk is jól védett. Ha a kétharmadát belőjük, visszajöttünk volna három gólra, ahelyett nyolc lett a különbség. El is dőlt a mérkőzés, ahelyett, hogy kicsit elbizonytalanítottuk volna őket, magunkat pedig építettük volna föl. Sajnos olyan hibákat követtünk el, ami ellehetetleníti azt, hogy mi közel tartózkodjunk ilyen szintű csapatokhoz. Az 50. percben már az ellenfél is cserélt, s onnantól már a kozmetikázás lehetett a célunk, más sajnos már nem lehetett.

Egyéni teljesítményekből épül fel a csapat összképe. Az a probléma, hogy volt egy-két jó dolog, amiből építhetné magát az adott játékos - de utána azonnal jön a két hiba, amiből kontra gól, visszazuhan mind a csapatnak az esetleges pozitív tendenciája és saját magát is visszalöki mélyebbre, ahol korábban volt. Lehet, hogy ezt hívják rutinnak. Ha csinálok egy jót, akkor egy kicsit hátrébb húzódok három – négy akcióig, és utána jövök megint és vállalkozok, nem az, hogy el akarom dönteni folyamatosan. Nincs ideje arra, hogy magában örüljön, építse magát, önbizalmat szerezzen, mert azonnal jön a rossz. Ez a következő dolog, amiben lépni kéne.
Egyébként volt néhány dolog, amiben az eddigiekhez képest sikerült előrébb lépni. Ezek lehet, hogy apróságok, de nekünk ezeket az apróságokat kell figyelembe venni, hogy ne haljunk meg hétről hétre, hogy úgy érezzük, ebből lehet valami egyszer.

Sajnálom, mert ebből lehetett volna ez egy parázsabb, szorosabb meccs. Ott a második félidő első hat és fél percében kihagyott öt ziccer determinálta azt, hogy itt már csak a különbség volt kérdéses.

Nagy Károly: - Amit megbeszéltünk, azt megpróbáltuk megvalósítani. Meglepő volt számomra az ózdi kapus teljesítménye, nagyon jól védett. Ez a meccs már hamarább el is dőlt volna, ha nincs ez a jó teljesítmény. Most a két csapat – szerintem – nincs egy súlycsoportban. Nekem az első hat emberem nagyobb játékerőt képvisel, a cseresorommal már bajban lettem volna. De hála Istennek, visszatértek a játékosaim, már csak kélt játékosom hiányzik az alapcsapatból. Így teljes joggal vártam el, hogy ezt a meccset megnyerjük.