Borzalmas kezdés – bravúros végzés

„Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.” A görög filozófus Epheszoszi Hérakleitosz legismertebb, fennmaradt gondolta volt ez. A Debrecen elleni meccsekről ez a gondolat jut az ember eszébe. A tavalyi bajnokságban ugyancsak öt gól a vendégek előnye a Marosiban lejátszott meccs hajrájában (55. perc: 23 – 28). Mégis sikerült a bravúros pontmentés (28 – 28). A szombaton vívott csatában most 8 perccel a vége előtt volt öt gól (21 – 26) az előnyük…

ÓAM -Ózdi KC - Debreceni EAC 27 - 27 (12 – 15)
Ózd, Marosi István Városi Sportcsarnok, 250 néző.
Vezette: Horváth Péter és Marton Balázs.

ÓAM – Ózdi KC: Konyicsák Tamás - Bárdos Máté 2, Skoda Levente 5, Csépányi Gergő 3, Kovács Adrián, Molnár Gergő 3, Tóth István Sámuel 4. Csere: Zelei Botond 3, Kecskés Levente 5, Péter Dominik 2. Vezetőedző: Kocsis Csaba.
Debrerceni EAC: Boros Tamás 1 - Kiss Axel 3, Almásy Richárd, Pethő Ákos 4, Dobos Balázs 3, Kerezsi Ádám 3, Illés Tamás György 9. Csere: Hornyák Zoltán 1, István Péter 3, Szolnoki László Vazul. Szakvezetők: Medgyessy Sándor és Mándi Norbert.

Kiállítások: 2 – 2 perc.
Hétméteresek: 0/0 - 2/2.

Furcsán indult a meccs, idegesen kezdett mind a két csapat. Az első hat akció sikertelen volt. Aztán a DEAC megtalálta az utat a kapunk felé, sorban lőtték a góljaikat. A 11. percben már 0 – 6 volt az állás. Kocsis Csaba időt is kellett, hogy kérjen. A 11. perc végén Molnár lőtte az első gólunkat (1 – 6). Lassan megérkezett a meccsbe együttesünk is. Megkezdtük a felzárkózást (18. perc: 5 – 8). Konyicsák többször is védett, támadásban hét-hat elleni játékra váltottunk, a vonalról többször is eredményesek voltunk. A 25. percben Csépányi szintén a vonalról egyenlített (10 – 10). A játékrész hajrája – az elejéhez hasonlóan – megint az egyetemistáké volt, háromgólos előnnyel mehettek pihenni (12 – 15).

Fordulás után váltott a védekezésén a DEAC. Többször is labdát szereztek, s háromszor is az üres kapunkba találtak (42. perc: 15 – 21). Csapatunk visszaváltott a hat-hat elleni támadásra. Nem kaptunk könnyű gólokat. A bekapott találatokra válaszolgatni is tudtunk, de ezek a gólok nem jelentettek felzárkózást (52. perc: 21 – 26). Küzdött, küszködött a csapat, de soknak tűnt a hajrában a hátrány. Konyicsák viszont lehúzta a kapuja előtt a rolót. Az utolsó 8 percben 7 védést is bemutatott. Elől pedig sorozatban jöttek a góljaink. Az 56. percben Skoda negyedik góljával már csak egy volt közte (25 – 26). Még ebben a percben Konyicsák védett Molnár gólt lőtt, de – egy vitatható ítélettel – a játékvezetők nem adták meg a gólt. Az ellentámadásból a Debrecen most már gólt szerzett.

Egál helyett mínusz kettő (57. perc: 25 – 27). Konyicsák megint védett, Skoda góljával megint közelebb kerültünk (58. perc: 26 – 27). Az utolsó előtti percben Konyicsáők megint hozta a bravúrt, de a támadásunkból Skoda ezúttal a kapufát találta el. 36 másodperc volt hátra, amikor a vendégek kikérték a harmadik idejüket. 15 másodperc volt hátra, amikor a látogatók ellőtték a labdát – természetesen Konyicsák ezt is védte. A következő másodpercben Kocsis Csaba is kikérte az utolsó idejét. A megbeszéltek szerint Kecskés az utolsó előtti másodpercben lőtt – s ezzel egyenlített is (27 -27).

Kocsis Csaba: - Úgy készültünk, hogy nekünk már – papíron – nincs sok esélyünk a pontszerzésre, ez volt az egyik olyan mérkőzés. Nyilván egyiket sem adjuk fel. A mérkőzés nagy részében sokat „megtettünk”, hogy a pontszerzési lehetőségünk most se legyen. Azt vártuk, hogy a védekezésük elég masszív. Több játékosuk hiánya a támadójátékukon érződik meg jobban. A próbálkozásainkat az elején nagyon jól megszűrték. A kapusunk lehozatala után változott a helyzet. Az első félidő végét tudtuk stabilizálni. Az egyenlítésünk után még sikerült hárommal elmenniük, de ez ahhoz képest relatíve jó eredmény, legalábbis az elejéhez képest. A szünetben átbeszélték a hét támadó játékosunk elleni védekezésüket, ez eredményt is hozott nekik. Visszaálltunk a hat – hat elleni játékra. A második félidőben már tudtunk ebből profitálni. Kétszer is volt úgy, hogy feljöhetnénk háromra, de a hibáinkból megint hat lett közte. Ziccert is hármat hibáztunk. Küzdöttünk, küzdöttünk – a csapat nem adta fel. Voltak labdaszerzéseink, ezzel feljöttünk a végére. Nyilván ehhez szerencse is kell. Két hete a Szeged ellen nem volt, kikaptunk egy utolsó másodperces lövéssel. Most nekünk sikerült egyenlíteni. Voltak hibáink, amiket a hátralévő másfél hónapban megpróbáljuk javítani. Szeretnénk még pontot, pontokat szerezni.
Mándi Norbert: - Nyilván a meccs előtt tudtuk az Ózd kicsit „furcsa” dolgait. Az elején az elképzeléseinket jól tudtuk megvalósítani. Aztán behozták a hét – a hat elleni játékukat, amit nehéz levédekezni. Az első félidő végén váltottunk a hét - a hat elleni védekezésünkön. Ez már bejött. A második félidő végén az utolsó támadásnál több dolgot nem értettem. A szélsőnk nem úgy helyezkedett, ahogy kellett volna, a kapusunk nem azt a felületet védte, amit megbeszéltünk.
Nagyon sok a sérültünk, kevesen vagyunk. Ebből következően a variációs lehetőségeink is csökkentek, a végére elfáradtunk. Mi uraltuk a mérkőzést, az Ózd meg örülhet ennek az egy pontnak. Előrébb nem lesznek vele. Sajnálom, hogy így alakult ez a szezonuk.