A nyári szünetben az ÓAM – Ózdi KC vezetése úgy döntött, hogy változás lesz az NB.II-ben induló felnőtt csapat vezetőedzői posztján. Ennek kapcsán kerestem meg Kocsis Csabát, hogy gondolatait ossza meg a szurkolóinkkal.

- Valóban nem folytatjuk a közös munkát a nyártól.
Februárban a vezetőség kezdeményezésére megállapodtunk a folytatásról, ennek eredményeként tavasszal összeállítottam azt a keretet, ami képes lehet versenyben lenni a bajnoki címért. Május végén, az utolsó mérkőzés előtt jelezte felém a vezetőség, hogy sajnos nem úgy alakul a pénzügyi helyzet, hogy tartani tudják a megállapodásunkat.
Ezután hosszas egyeztetéseket követően részemről elfogadtam volna a kínált feltételeket, azonban már ekkor a másik fél nézett gazdaságilag kevésbé megterhelő megoldás után.
Nehezen dolgoztam fel, hogy a gazdasági racionalitás nemcsak a sportszakmai célokat írja át, hanem az elveket is, azonban ezt el kell fogadjam.

Az első csonka szezonomban nehéz helyzetben vettem át a csapatot, a keret 60%-a már a távozással volt elfoglalva, így kellett kivívnunk a bennmaradást.
A második és harmadik évemben is különböző gondok miatt létszámproblémák mellett kellett eredményt elérnünk, azonban a minőség itt még megfelelt az egyre szűkülő és erősebb másodosztály kívánalmainak.
Összességében ezt a 3 évet sikeresnek ítélem, hiszen az Ózdi KC 15 évének 3 legelőkelőbb helyezéseit sikerült elérnünk.

Az idei évünk az ezerszer ismertetett okok miatt sajnos katasztrofálisra sikerült, habár ez kódolva volt az elejétől kezdve. Mondanom sem kell, hogy erre már nem szívesen fogok emlékezni.

Hét év után távozom Ózdról, mivel az első felében játékosként szerepeltem a csapatban. Ez nem kis idő. Rengeteg értékes és jó embert ismertem meg itt, ő miattuk sajnálom leginkább, hogy nem tudok segíteni visszajuttatni a csapatot oda, ahonnan most kiesett.
Kár lenni tagadni, hogy nem mindenki fogadta el azt a 4 évvel ezelőtti váltást, ami a vezetés és vezető edzői cserét illeti. Nyilvánvalóan nem volt könnyű egy ilyen „ellenszélben” csak a feladatra koncentrálni, mindenesetre hatalmas tapasztalat volt ez számomra is.

A jövőre nézve bízom benne, hogy ez az ellenségeskedés átcsap valamiféle együttműködésbe és belátják, hogy minden kézilabdát szerető ózdinak az az érdeke, hogy minél hamarabb visszajutás legyen.

A februári megegyezés miatt két jó lehetőséget utasítottam vissza, így május végén kényszerhelyzetbe kerültem. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy sikerült a saját jövőm szempontjából jó helyre kerülnöm, a Hajdúnánás másodosztályú női csapatának szakmai munkájáért felelek a nyártól. Ez egy teljesen új és ismeretlen terep számomra, érdekes kihívásként várom és szeretnék az ózdi időszakom elejéhez hasonló sikereket elérni.

Legvégül sok sikert kívánok a csapatnak és szeretném megköszönni az elmúlt 7 évet az Ózdi KC minden munkatársának, a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt!