Szombaton kora este az idén utoljára gyűlt össze a közönség a Marosiban, hogy lássa a bajnokság idei zárómérkőzését. A sorsolás úgy hozta, hogy a két borsodi csapat csapott össze. Ez a párharc már sok izgalmas meccset hozott. Most sem volt másképp.

ÓAM – Ózdi KC - Mezőkövesd 26 - 26 (14 – 12)
Ózd, Marosi István Városi Sportcsarnok, 250 néző.
Vezette: Paska Dániel és Vastag Sámuel.

ÓAM – Ózdi KC: Konyicsák Tamás - Rozner Kevin 4, Skoda Levente 3, Csépányi Gergő 3, Tóth Márk Patrik 1, Molnár Gergő 2, Tóth István Sámuel 5. Csere: Zelei Botond 6, Kecskés Levente 1, Bárdos Máté 1. Vezetőedző: Kocsis Csaba.
Mezőkövesd: Szilágyi Benjamin - Bodnár Bálint, Kátai Richárd 9, Veres Balázs 2, Dobi Sándor 4, Kovács Bence 7, Szabó Dániel 1. Csere: Ulicsinyi Péter - Boda Tamás Márton, Nyitrai János 1, Dócs árpád, Horváth Loránd László, Jancsó Nándor 2. Vezetőedző: Drizner Péter.

Kiállítások: 6 – 6 perc
Hétméteresek: 2/2 illetve 2/1.

Dél-borsodi vendégeink újonc csapat létére nagyszerűen szerepelnek az idei bajnokságban. Az utolsó öt fordulóban veretlenségi sorozatot építettek – 9 pontot szerezve. Ezzel felzárkóztak a bajnokság harmadik helyére. A jó szereplés „hozadékaként” mintegy 30 főnyi szurkológárda kísérte el őket a Marosiba, akik végigbíztatták csapatukat. A bíztatás terén nem maradt el a mi maroknyi szurkolónk sem. A kéttagú „táborunk” szintén lelkesen buzdította a csapatunkat.
Gyors gólváltással vette kezdetét a meccs. Majd kétszer a kapufát is ellőttük, de tartani tudtuk a lépést (5. perc: 2 – 2). A 9. percben szerezte meg a vezetést a Kövesd (3 – 4), de a 13. minutában már ismét nálunk volt az előny (6 – 5). Keményen védekeztek mindkét oldalon a felek, és feltűnő volt, hogy nagyon kevés volt a csere. Kocsis Csaba az egész félidőt hét mezőnyjátékos „forgatásával” oldotta meg. A másik oldalon is csak kilenc kézis lépett pályára. Csapatunk hol egy, hol két góllal vezetett – s ez a különbség megmaradt a pihenőre is (14 – 12). Az utolsó pillanatban a gólhelyzetben lévő Csépányit a hatoson labdástól letiporták, de a játékvezetők elsiklottak az eset felett.

Fordulás után 4 perc – 4 gól. Igenám, de mindet mi lőttük (34. perc: 18 – 12). Nagyon jól és eredményesen játszott ekkor együttesünk (40. perc: 22 – 16). Viszont kezdte magát megbosszulni, hogy a játékosaink nagyon sok percet töltöttek a pályán, fáradtak, jöttek ebből adódóan a hibák. A sokkal több kézist játékba vető vendégek ezt kihasználva megkezdték a felzárkózást (47. perc: 23 – 20). Több bírói ítélet is borzolta a hazai szurkolók (no és a játékosok) idegeit. Mindezek ellenére tartottuk az előnyt (53. perc: 25 – 22). Az 56. percben hetesből szereztük az utolsó gólunkat, s a hajrá a sokkal frissebb Kövesdé volt. Az utolsó perc 26 – 25-ös állásról indult. Konyicsák nagy védése után az ellenfélhez pattant ki a labda, s 53 másodperccel a vége előtt egyenlő volt az állás (26 – 26). Ekkor már egyik csapatban sem maradt annyi erő, hogy a maga javára fordítsa a meccset.

A pontszerzés természetesen a csapat érdeme, valamennyi játékos kivette ebből a részét. Ám ki kell emelni a kapuban Konyicsák Tamás teljesítményét. A 26 kapott gól mellett 16 alkalommal védte a kapujára zúdított labdát. Ez 38 százalékos teljesítmény. Ez már magában is szép, de e mellé még társult az is, hogy teljesen elbizonytalanította a vendégek lövőit. Több lövést, ziccert is kapu mellé, vagy fölé eresztettek el.

Kocsis Csaba: „Az eredménnyel nem lehetek elégedett, ha figyelembe vesszük, hogy hattal vezettünk. Ahonnét jöttünk, meg indultunk a nyáron, minden pontnak örülni kell a mi részünkről. Az, hogy ez mire elég azt nagyjából lehet sejteni. Globálisan nézve az utolsó öt meccsen magunkhoz képest jól játszottunk zsinórban. Most kétszer volt eredménye is – pontokban. A megelőző 10 mérkőzésen is volt kettő – három, ahol pontot kellett volna szereznünk, de nem sikerült.
A nyáron kilenc új játékossal kezdtük építeni a csapatunkat, nagy részük ezen a szinten még tapasztalatlan – ennek a fényében kell nézni ezt a pontszerzést is. Most több játékost sérülés miatt nem tudtam pályára küldeni. Erre Rozner Kevin a 47. percben megsérül a karján. Azt a Bárdos Mátét kell a helyére állítani, aki bokasérülése miatt a héten nem tudott edzeni – egy fontos hetest így is belőtt. Gyakorlatilag a négy belső ember és a két beállós küzdi végig a meccseket. A Mezőkövesdnek teljesen más lehetőségei vannak, mint a mi idei csapatunknak. Az ő taktikájuk az volt, hogy a végére kifulladunk, ők sorokat cserélgettek. Mi ki is fulladtunk, de legalább egy pontot meg tudtunk tartani. A csapat küzdenitudását azt külön nem emelném ki, mert az eddig is mindegyik találkozón megvolt, még akkor is ha az eredmény mínusz tíz. A küzdésünkbe nem lehetett belekötni. Ez a ma nap is így volt, ez most pontszerzéssel párosult.
Igyekszünk a télen jól felkészülni, szeretnénk minél jobb csapattá válni, s gyűjtögetni a pontokat. Az utolsó öt meccsel egy lépcsőfokkal feljebb léptünk ahhoz a szinthez képest, ahol a nyáron tartottunk.”

Drizner Péter: „Ilyen izgalmas meccsre számítottunk. Én játékosként is sokszor játszottam az Ózd ellen. A szomszédvárak csatája rangadó minden szinten. A játékosok is tudták mire számíthatunk, de ők egy picit rosszul kezelték a helyzetet. Látták, hogy áll az Ózd a tabellán. Úgy gondolták legbelül, hogy ez az ÓKC nem vezethet ellenük hat góllal a 40. percben. Itt egy nagyon komoly idegesség lett úrrá a csapaton. Ennek ellenére feljöttünk – utolértük az ellenfelünket. A végén még volt egy minimális sanszunk akár még nyerni is. A pontnak azért így részünkről is lehet örülni. Ebben a bajnokságban minden idegenbeli pontot meg kell becsülni.”