A férfi kézilabdaNB. I/B. második részének első fordulójában a listavezető látogatott a Marosiba. az utolsó fogadja az elsőt, sima meccs – gondolhatták sokan az összecsapás előtt. Ám nem lett sima meccs, s ezt megérezték a hazai szurkolók is, mert szépszámban látogattak ki a szezonnyitóra.

ÓAM – Ózdi KC - Győri ETO- UNI FKC 29 - 33 (16 – 16)
Ózd, Marosi István Városi Sportcsarnok, 300 néző.
Vezette: Szedmák Márton és Tóth Tamás Dr.

ÓAM – Ózdi KC: Konyicsák Tamás 1 - Rozner Kevin 6, Kovácsevics István 1, Zelei Botond 5, Csépányi Gergő, Skoda Levente 1, Péter Dominik 3. Csere: Kovács Adrián, Tóth Márk Patrik 5, Molnár Gergő 2, Kecskés Levente 4, Bárdos Máté 1. Vezetőedző: Kocsis Csaba.
Győri ETO: Pásztor Imre - Mátés István 4, Kurucz Máté 6, Ásványi Gellért 5, Gerdán Tibor, Lang Zalán Mihály 5, Szabados Márton 4. Csere: Varga István - Szabó Ádám 3, Radvánszki Zsolt 1, Kathi Sándor 2, Paár Olivér, Takács Bence 3. Vezetőedző: Bencze József.

Kiállítások: 4, illetve 10 perc.
Hétméteresek: 2/2 - 2/2.

Mi kezdtük a játékot, a ők a gólgyártást. Az első gólra rögtön jött a válaszunk, de a Győr kapott „lábra”. Jól védekeztek, a kapusok is találkozott a labdával – 6. perc: 1 – 5. A támadásaink bizonytalanok voltak, a másik oldalan a vendégek "szétszedték” a védősorunkat. A 12. percben már 3 – 9 állt a táblán. Kocsis Csaba időt kért, és sikerült változtatni a játék menetén. A csapatunk küzdött, akart, s már a támadások is sikerültek. Már nemcsak a közelről voltunk sikeresek (Rozner, Molnár), hanem hálóba találtak az átlövőink is (Tóth, Skoda). Sőt, a 21. percben Konyicsák egy remek védés után még gólt is szerzett. Egy gólra sikerült felzárkóznunk (10 – 11). Aztán öt perc alatt ismét négygólos előnybe került az ETO (26. perc: 11 – 11). Zelei bombagólja nyitotta a félidő hajráját. 22 másodperccel a játékrész vége előtt Bárdos hetesből elért találata már az egyenlítést jelentette (16 – 16).

A szünet után a Győr kezdett, a bírók pedig úgy, hogy 31 másodperc elteltével Roznert kiállították – kezezésért. A vendégek támadásakor a szélen egy átadásba úgy belekapott, hogy a nézőtéren is lehetett hallani a labda puffanását a tenyerén, ezt a játékvezetők szándékos lábbal való játéknak ítélték. A kiállítás adta lehetőséggel éltek a vendégek (34. perc: 16 – 19). Ebben az időszakban több vitatható bírói ítélet is indulatokat váltott ki a nézőtéren. A vendégek tartották a 3 – 4 gólos vezetésüket (41. perc: 19 – 23). A félidő derekára megint sikerült egy gólra közelíteni (46. perc: 23 – 24). a következő periódus megint a listavezetőé volt (52. perc: 25 – 29). az 56. percben Tóth Márk Patrik góljával 29 – 31-re módosult az állás. Több sikertelen támadás következett mindkét oldalon. Másfél perccel vége előtt Kocsis Csaba kikérte az utolsó idejét. A következő akciót egy kínai figurával próbálták meg a játékosaink befejezni, de az átadás néhány centivel magasabb volt a kelleténél, így a gól elmaradt. Az ETO pedig az utolsó két támadását is góllal fejezte be (29 – 33).

Az akaratot, a küzdést a közönség is értékelte, tapssal köszönt el a csapattól. Ezúttal megérdemelte volna a KC a jobb eredményt…

A lefújás után a vezetőedzőnket először a bíráskodásról kérdeztem.
Kocsis Csaba: „Azt gondolom nincs rá szükség, hogy erre kitérjünk. A fiúktól nem akarom elvenni, mert a fiúk megérdemlik, hogy ne a játékvezetőkről beszéljek. Azt gondolom, ott folytattuk, ahol abbahagytuk decemberben, sőt, tudtunk is fokozni rajta. Nagyon jó volt a csapategység, nem adtuk fel. A meccs első szakasza nem sikerült, hiszen 3 – 9 is volt az állás. Ehhez kellett egy – két hiba a mi részünkről, meg néhány játékvezetői ítélet is. De innét visszakapaszkodtunk, és tényleg ki-ki meccs volt. Le a kalappal a csapat előtt, mert egy olyan gárda ellen tudtunk így játszani, amelyik enbéegyes csapatok ellen vívott ki-ki meccseket a felkészülés során. Az, hogy így tudunk játszani ellenük az öröm a számomra. Még úgy is, hogy a kispadon rengeteg olyan dolgot találtam a játékunkban, amire készültünk, megbeszéltük, hogy kéne csinálni – s nem úgy csináltuk. Nyilván ezeket ki kell a jövőben javítani, s fegyelmezettebben csinálni. Azért most egy kis szomorúság is van a végjátékkal kapcsolatban. Az utolsó időkérésnél nem azt kértem, ami történt, amit a csapat pályára tett. Ezt az öltözőben meg is osztottam velük, hogy ez fegyelmezetlenség. De ez nem tompítja azt a teljesítményt, amit letettek a pályára. Jó lett volna pontot szerezni …”

Bencze József: „Megmondom őszintén, kicsit könnyebb mérkőzésre számítottam. Nem lebecsülve az Ózd teljesítményét, de saját magunkat hoztuk nehéz helyzetbe. Ellenfelünk nagyon harcosan és jól küzdött, mi pedig sok hibával játszottunk. Azokból az elemekből, szituációkból, amiket a januári edzőmeccseken gyakoroltunk, semmit nem kaptunk vissza.
Győztesen hagytuk el a pályát, a két pont, amiért jöttünk megvan, ha nehezebben is. Természetesen megyünk tovább, és szeretnénk megnyerni a bajnokságot.”