Szombaton délután nagy várakozás előzte meg a két szomszédvár összecsapását, közel 300 fő gyűlt össze a Marosiban a kezdésre.

A nézők között igencsak nagy zajt csaptak az egriek szurkolói, akik végig buzdították a kedvenceiket.

A két vetélytárs bajnoki mérkőzésen utoljára 2014. októberében csapott össze. Akkor hatalmas küzdelem után minimális előnnyel nyertek a vendégek (Ózd – Eger 34 – 35). Magyar Kupa találkozójuk a múlt hónapban igen izgalmas mérkőzésen döntetlennel ért véget (25 – 25), ami a vendégek továbbjutását jelentette.

ÓAM-Ózdi KC - QHB-Eger 24 - 27 (11 – 11)
Ózd, Marosi István Sportcsarnok, 250 néző.
Vezette: Budai-Bock Krisztián László és Wenzel Tamás.

ÓAM-Ózdi KC: Moscoso – Jancsó Nándor 2; Gyimesi Máté 1; Veres Balázs 2; Szepesi Noel 2; Tóth Márk Patrik 2; Lestál Martin 1. Csere: Jónás Bálint - Csépányi Gergő 1; Tóth Patrik 8; Kovács László 2; Molnár Gergő; Péter Dominik 2; Ménfői Attila 1.
Vezetőedző: Kocsis Csaba.
QHB-Eger: Marczika Barnabás - Lezák Áron 7; Kurucz Máté 8; Kiss Gergő 1; Tóvizi Tamás 3, Kerezsi Ádám; Száva Máté 3. Csere: Ágoston Áron - Tóth Károly Attila 4; Döme Szabolcs; Fórizs Roland; Rozner Kevin 1; Vrhovina Dominik; Kepess János; Gönczi András, Juhész Patrik.
Vezetőedző: Tóth Edmund.

Hétméteresek: 3/2 illetve 6/5.
Kiállítások: 10, valamit 4 perc.

A piros szerelésükben játszó ózdiak kezdték a meccset – egy elrontott támadással. A vendégek az ellentámadás során szintén eladták a labdát. Aztán a vendégek részéről Kurucz kezdte a gólgyártást. 5 perc alatt kettőt is lőtt, amire Gyimesi és Szepesi válaszolt (5. perc: 2 – 2). Kurucz harmadik góljára már 4 ózdi válasz érkezett. A 12. percben Lestál góljával már 6 – 3 volt ide.

Ahogy várható volt hatalmas harc folyt a pályán. A vendégek megnyitották a védelmüket, zavaróval próbálták megakadályozni a támadásainkat. Az első 12 percben ez nem akadályozta a mieinket. Moscoso többször is védett, elől pedig több játékosunk is eredményes volt. Aztán néhány bírói ítélet borzolta az ózdi szurkolók idegeit. Két gólunkba is „belefújtak”, majd Tóth Márkot küldték le 2 percre. Ezt a vendégek ki is használták. A 16. percben már a vezetést is átvették (6 – 7). A játékrész második felében egyenlő erők küzdelme zajlott. Hol az egyik, hol a másik csapat vezetett egy góllal. A szünetre is iksznél ment a két csapat (11 – 11).

A második félidőt Kurucz ugyanúgy kezdte mint az elsőt – 3 góllal. Erre a pirosak közül csak Péter Dominik tudott felelni, a 35. percben már 12 – 14 volt az állás. A következő negyedóra úgy telt el, hogy az egriek vezettek. Hol egy, hol két, hol három, hol négy góllal (46. perc 17– 21). Ekkor nagy rohamra indult a csapatunk. Ennek lett is eredménye. az 50. percben Jancsó egyenlített (21 – 21). A következő percben az összesen 8 gólig jutó Kuruczot állították ki a bírók. Viszont az emberelőnyünket megint elvesztettük (53. perc: 21 – 22). Majd Csépányi jutott a kiállítás sorsára, s mivel véget ért az emberhátrányunk az 56. percben, már 22 – 25 állt az eredményjelzőn. Innét más nem volt esély a pontszerzésre. Az egriek végül 3 góllal nyertek (24 – 27).

Kocsis Csaba: Gratulálok a vendégcsapatnak, megérdemelten nyertek. „ Az első félidő első felében jól megoldottuk a feladatunkat. Készültünk az ellenfelünk által alkalmazott nyitott védekezésre. Amikor váltottak a védekezésükön, akkor volt három eladott labdánk. Ez vezetett a félidei ikszhez. A második félidőre úgy jöttünk ki, ahogy nem kellett volna. Az Eger csinált egy 4 – 1-es periódust, s megint rohannunk kellett utánuk. Még egyszer visszajöttünk, s ekkor -sajnos – emberelőnyben nem sikerült átvennünk a vezetést. Adtunk három olyan kétpercet az ellenfélnek, ami totál butaság volt – ez 6 perc emberhátrányt jelentett. Ezekből tanulnunk kell. Attól, hogy „túlakar, túlpörög” az ember nem szabad ilyen hibákat elkövetni.”

Tóth Edmund: „Ez szomszédvárak csatája, presztizskérdés mind a két csapat számára. Tudtuk, hogy a meccs a végjátékban fog eldőlni. Arra készültünk, hogy az utolsó 5 percet meg tudjuk nyerni. Mit kell ahhoz tenni 55 percig, hogy az utolsó percekben magunk felé fordíthassuk majd az eredményt. Azt gondolom, mind a két csapat nagyot küzdött. A taktikai dolgokat betartottuk, s ebből tudtunk olyan támadásokat vezetni, amilyeneket szerettünk volna. Maximálisan elégedett vagyok. Igazából most látom először örülni úgy a csapatot, amit szerettem volna már az egész szezonban. Tudnak örülni a győzelemnek, mert érzik a súlyát.”